Még 2022 októberben kiposztoltam Instagramra a 2021 őszén készült öndefiníciós moodboardom. Akkor úgy fogalmaztam: ez én vagyok az utolsó kis pixelkockáig. Ezen a lapon semmi sem véletlen, minden jelent valamit, minden egy kis darabkája a lelkemnek, a szívemnek, az elmémnek, a lényemnek. Valóban így van. Különös gonddal válogattam össze a fotókat, komponáltam az elrendezést, igazgattam a részleteket, hogy ez a tábla tényleg én legyek, tényleg engem definiáljon. Persze nincs rajta minden. Nem „csak” ennyi vagyok, de jelentős részem megjelenik, és most mesélek róla egy kicsit.

Sokat gondolkodtam – ezért is tartott ennyi ideig megírni – hogyan tegyem ezt. Kicsit félek a gondolattól, hogy tárlatvezetést tartsak a lelki világomban, vagy akár a fejemben, de van bennem egy késztetés is a magyarázatra, hogyan kerültek össze a randomnak tűnő képek a törött villanykörtével. Igyekszem nem teljesen zagyva lenni, de a fejem – nem tagadom – többnyire egy merő káosz, úgyhogy nem ígérek semmit.

A moodboard megszületése a Hollóka grafika képzésnek köszönhető, ez is egyike volt a zseniális alapozó feladatainknak. A lelkesedésem nem ismert határokat, imádom a hangulattáblákat, bármilyen témára, bármikor készítek egyet. Bizonyos grafikai vagy illusztrációs feladatokhoz ez hatalmas segítség. A megfelelő képekkel, színekkel, elemekkel tökéletesen megteremthető az a légkör, amit a tervezési munka során egy arculattal vagy egy illusztrációval szeretnénk elérni.

Magamról készíteni hangulattáblát persze egészen más tészta. Egy személyiséget rázsúfolni egy A4-es méretű lapra rettenetesen nehéz, mégis mindenki remekelt ebben a feladatban. Az előttünk álló példák, és az enyémmel párhuzamosan készült alkotások mind zseniális betekintést engedtek lelkekbe és elmékbe, sajnálom, hogy nem mutathatom meg mindet. Emellett az egyik legjobb játszós feladat volt a Photoshopban – mondja ezt a lány, aki még a mai napig nem szívleli túlzottan ezt a programot, még ha képtelen is lenne elképzelni a munkáját nélküle. Természetesen nem bírtam magammal, nekem az Illustrator is kellett a megvalósításhoz, de hát nem is én lennék.

A tervezés ezúttal is papíron kezdődött, de mivel nagyon határozottak voltak az elképzeléseim, csupán egy vázlatot rajzoltam. Ebben segítségemre volt egy előzetes lista, amin összeszedtem minden olyan tulajdonságom, ami igazán jellemez. Nem gondolom, hogy tökéletesen ismerem magam, de azért elég jól, és azzal is tisztában vagyok, hogy (többnyire) időnként nem látom teljesen reálisan magam, így külső segítséget is kértem a lista véglegesítéséhez. Ami még segítségemre volt, hogy nem sokkal korábban kitöltöttem egy személyiségtesztet, aminek eredménye Védőügyvéd (INFJ) lett. Nem maradéktalanul, de kb. 70%-ban jellemez a leírás.

Igyekeztem jó, rossz és semleges tulajdonságokra bontani magam. Ezen a ponton fogalmazódott meg bennem pontosan, hogy egy olyan idealista vagyok, aki, ha szükséges, képes két lábbal a földön állni. Emellett nagyon nehezen viselem az igazságtalanságot. Ezt fontosnak tartottam hangsúlyozni, minden más címszavakban került a listára.

Háttérnek három textúra merült fel: papír, téglafal és deszka burkolat. Mindegyik közel áll hozzám, egyszerűen csak szeretem a látványt. A polaroidok is emiatt kerültek a képbe, vonz a ’90-es évek analóg világa, hangulata. A fotók elrendezésével szerettem volna érzékeltetni a két legélesebb ellentétet magamban: a precizitást és a csapongó káoszt. Ezért vannak az egyik oldalon szépen rendezve, a másikon halmokban a képek. Eleinte gondolkodtam azon, hogy a két fő csapásvonalhoz rendeljem a többi tulajdonságot szimbolizáló képet, de nem tudtam fekete-fehéren gondolkodni. Ugyan jó-rossz listába rendeztem, de vesszőparipám, hogy minden nézőpont kérdése. Nem gondolom például, hogy lojálisnak lenni mindig pozitív, vagy érzékenynek lenni mindig negatív vonás. Így inkább színek és hangulatok szerint igyekeztem rendezkedni, törekedve arra, hogy minden fotó lényeges részlete felismerhető maradjon.

A központba kívántam állítani egy harmadik, hangsúlyos jellemzőm, a kreativitást. Kicsit meghatározhatatlan fogalom ez számomra, nagyon sok mindent jelent, és közben néha úgy érzem, már agyon használtam. Az izzóból szabadra törő indák azt hivatottak elmesélni, hogy vagyunk mi, az ötleteim és én. Talán nem is kell sokat magyaráznom ezt a kapcsolatot, ha elárulom, én vagyok a törött villanykörte, az indák pedig az ötletek, amik szétfeszítették az üveget. Igen, valahogy ilyen érzés számomra alkotó beállítottságú embernek lenni. Persze azért jócskán árnyalja a képet még néhány tényező, amik már nem fértek rá a táblára.

Végül pedig a fotók. A fent felsorolt tulajdonságok mellett még megbújik pár apróság, ami kedves nekem. Töprengésemben arra jutottam, nem szeretném az összes fotót részletesen elmagyarázni. Van, amit nagyon személyesnek érzek, és szeretnék hagyni egy szeletet a fantáziának. A legtöbb, úgy gondolom, teljesen egyértelmű. Segítségként elárulok még néhány apróságot magamról, (amiket az Instagramon könnyű kideríteni rólam), és úgy éreztem, helyet érdemelnek ezen a táblán:

• Szeretem a baglyokat és a macskákat. Él bennem (valahol mélyen) egy bagoly, és (nem túl mélyen) egy szobacica.
• Kedvenc évszakom az ősz. Színek, illatok, ízek, fények, természeti kincsek, hangulatok… órákig tudnék áradozni.
• Kamasz korom cserfessége mára csendes megfigyelésbe csapott át, de még mindig itt lakik bennem az a „be nem áll a szája” kislány, csak már tudja, mikor kell csendben maradni.
• Teák, bögrék, falevelek, könyvek, rajzeszközök, sose vagytok elegen!
• Szerintem csak tervezési hiba, hogy nem lett természetes vörös a hajam.
• Nyitott szem, nyitott elme, nyitott szív.
• Meglátni a szépet, a tökéletlen tökéletességet mindenhol.

Ez vagyok én.

Ez pedig néhány csoport- és évfolyamtársam: Kovács Judit, Komsa Hajnal, Tóth Viktória, Szüts Rebeka