Eddigi pályafutásom egyik legnehezebb projektje volt logót tervezni magamnak, és nem kifejezetten a grafikai feladat miatt. Alapvetően nem szeretem a monogramom, sokkal szebb betűk is találhatók az ABC-ben, de vannak dolgok, amiket hozott anyagból kell megoldani. A nevemmel egyébként – már – semmi bajom, megbarátkoztam vele, és széles körben elterjedt becenév hiányában ezt használom minden felületen. Ebben az a tény is közrejátszik, miszerint borzalmas névadó hírében állok. Kínkeservesen csikarok ki magamból bármilyen fantázianevet, ezek sokszor rémesen bugyuták, vagy senki nem érti őket. Szóval adott volt a nevem, vele a monogramom, ebből kellett főzni.

Először le kellett tennem a „nem esztétikus PB monogram” ítéletét, aztán szépen be kellett járnom egy kisebb önismereti utat, hogy megvalósulhasson a lehetetlen küldetés, és kihozzak ebből valami önazonosat. Már nagyon régóta kínoztam magam egy saját logó gondolatával. Ezzel párhuzamosan kis baglyok rágták a fülemet, helyet követelve maguknak a projektben, de erre majd később visszatérek.

2021 őszén nem volt opcióm tovább halogatni ezt a tervet, a Hollóka képzésén az alapozó feladatok közé tartozott logót és kisarculatot tervezni magunknak. Réka vezetésével és támogatásával megkezdődött a milliónyi betű, alakzat, ikon és ezek kombinációjának végtelen firkálása. Legjobban a szabad, kézírásra emlékeztető firkák tetszettek, de azok nem vezettek sehová, így a szabályosabb, szimmetrikusabb irányba mozdult a dolog. Két fő csapás alakult ki. Egy retro vonal alakzatokkal, valamint egy kicsit furcsább, számomra meghatározhatatlan irány, amiben volt lehetőségem játszani a szárvégekkel.

Így született meg – még néhány kör finomítás után – az átlósan tükrözött PB monogram-ikon. Tökéletesen kiszerkesztve, pontosan felrajzolt ívek és egyenesek precíz illeszkedésének hála. Addigra már volt arculati fontom és kevergettem az arculati színeket, de nem voltam mégsem teljesen megelégedve. Az utolsó simítások közben kifejezetten nem tetszett, egyszerűen nem láttam benne magam. A további feladatokat ugyan ezzel terveztem, de képtelen voltam megszeretni. Idegennek éreztem, mint egy művégtagot.

Ekkor jöttek (megint) a baglyok! Először csak a Meska boltomnak, a Bibuc Bazárnak gondoltam egy alternatív logót készíteni, de valójában egész csinos kis káosz alakult ki a fejemben azzal kapcsolatban, hogyan is válasszam szét a tevékenységeimet, és ez milyen hatással legyen az arculatom alakulására. Volt gondolatom háromfelé bontani a dolgot, mint grafika, illusztráció és bazár, de ez a gyakorlatban túl nehezen elválaszthatónak tűnt. Lényegében mind én vagyok, nem a legjobb ötlet apró darabokra szaggatni saját magam. Így végül maradt egy kalap alatt a grafika és az illusztráció, a bazár pedig parkoló pályára került – és áll ott még mindig, szegény.

Tettem még egy sor próbát az ívesebb, játékosabb, firkásabb PB irányba, rajzoltam annyi baglyot, amennyit csak a tollam elbírt és kísérleteztem a két irány összeolvasztásával is, ami inkább tűnt erőltetett, szigetelőszalaggal összetekert tákolmánynak, mint igazi logónak. Egy ponton annyira felbosszantottam magam, hogy az egészet a sarokba vágtam és kijelentettem, képtelen vagyok logót tervezni magamnak. Abban a pillanatban csúfos kudarcnak éltem meg a dolgot, inkább félre tettem.

Kis távolságtartás után merészkedtem ismét a feladat közelébe. A véleményem nem sokat változott, de képes voltam higgadtabban kezelni a helyzetet és megmutatni másoknak. A fogadtatás vegyesnek bizonyult. Volt, aki osztotta a véleményem és volt, aki nem. Az egyik legjobb barátnőm, aki egyébként szintén szakmabeli, és azok közé tartozik, akik különösen jól ismernek engem, azt mondta, lát engem ebben a logóban. Ez elgondolkodtatott, majd felnyitotta a szemem. Most már én is látom benne magam, meg látom azt is, milyen kishitű voltam magammal szemben. Hiába na, a magabiztosság nem mindig az én asztalom, egyik kedvenc hobbim időnként megkérdőjelezni magam és a képességeimet.

Tehát! Ott van a logóban a precizitás, ami akkor is jellemző a munkámra, mikor a fejemben káosz uralkodik. A határozottság és a lágyság, amik mindig harcolnak bennem a szigorú bizonytalansággal. Van benne törekvés a játékosságra, a harmóniára, a stabilitásra, és akad benne egy kis finom nőiesség, amit időről-időre meg kell keresnem magamban. Most már határozottnak és kedvesnek látom, ahogy egyébként magamat is szeretném látni.

Így esett, hogy nem csak logót terveztem, magamhoz is közelebb kerültem kicsit. Egyszer lehet átalakul, vagy megváltozik. Hiszen ahogy az élet, úgy én is egy folyamatos változás vagyok, de most már szívesen viselem, amíg elbírja mindazt, amit képviselek.