Idén év elején nagyot álmodtam és belekezdtem egy varázslatos projektbe. Mitikus lények otthonait festettem meg, hogy végül egy falinaptár oldalait illusztrálják. Nyárra sikeresen elkészült, és a héten megkezdődött az előrendelés is, szóval ha már tudod miről van szó, ITT biztosíthatod be, hogy saját példányod legyen. Ha viszont az is érdekel, hogyan készült, ebben a posztban mesélek róla.
Korábban már többször is írtam miket tanultam és tapasztaltam az elmúlt egy évben a Hollóka illusztráció képzésén. Ezekről ITT, ITT és ITT olvashattok sok-sok fotóval az ez idő alatt készült rajzokról, pingálmányokról, akotásokról. Amiről viszont még csak folyamatában mutattam részleteket Instagram storyban, és egészben is csak az igazán szemfülesek csodálhatták meg a Behance profilomon, az az éves projektem, az “Ahol a varázslat lakik” 2025-ös falinaptár.
Honnan jött az ötlet?
Az egész képzést átívelő nagy feladatunk az éves projekt volt, amire már ősszel elkezdtünk ötletelni. Tágan értelmezhető témákat kaptunk segítségül, ezek alapján kezdtem el listába szedni, min is dolgoznék szívesen úgy nagyjából fél éven át. Két fix elvásárom volt ebben a fázisban. Először is szorosan kapcsolódjon az érdeklődésemhez, hiszen hónapokig fogok rajta dolgozni. Ha nem kötődöm a témához, gyorsan megutálom és összecsapom az egészet. Másodszor pedig eladható termék formájában szerettem volna ha az illusztrációk testet öltenek, ugyanis egyből bekapcsolt bennem a vállalkozó. Ha már ennyi időt szánok valami nagyra, ami remélhetőleg jó lesz, miért ne hozhatna majd hasznot is? Így esett a választás a sok ötlet közül a mitikus lényekre és házakra, és akkor már tudtam, hogy kiélhetem benne majd a növényfestős, évszakimádó énemet is. Ezen a ponton még csak remélni mertem, hogy mások is örömüket lelik majd benne, ha kész lesz.
Hogy zajlott a tervezés?
Miután fixálódott az ötlent, briefet és ütemtervet kellett készíteni magunknak. Ezek elég száraz háttérinformációknak hangzanak, de nagyon fontos részei egy illusztrációs projektnek, hiszen ha nem tudod mit, milyen célközönségnek, milyen eszközökkel, milyen méretben, milyen formátumban és legfőképp mikorra kell megcsinálni, gyorsan jönnek a félreértések és határidő csúszások.
Az igazi tervező móka hangulattáblák gyártásával kezdődött, amiből én szám szerint 12-t készítettem, egyet-egyet minden lény otthonához. Már ebben a fázisban kitaláltam, ki melyik hónaphoz kerüljön. Igyekeztem úgy sakkozni, hogy illusztrációs szempontból is változatos legyen, de amennyire csak lehetséges, a lakóhelyek hangulata is passzoljon az adott évszak vagy hónap hangulatához. Kihagyhatatlan volt februárra tenni a generációm romantizált vámpírjait, nyárra időzíteni az óceán mélyén, hínárok közt lapuló sellő lakot, vagy az októberhez társítani a boszorkány viskóját.
Ezután kezdődött az ötletelés az illusztrációkhoz, valamint a vázlatok megrajzolása. Papíron indítottam a tervezést a mindenes vázlatfüzetemben. Minden lényhez végeztem kutató munkát, ezt a szépen rendszerezett Pinterest táblám bizonyítja. Ez alapján firkáltam ötleteket az egyes képek különböző részleteihez. A házak alakja és elrendezése viszonylag gyorsan, egy-két ötlet alapján megszületett, ellenben a részleteken elég sokat gondolkodtam. A legjobban passzoló növényeket, ajtókat, ablakokat és kerítéseket szerettem volna megtalálni.
Add meg itt a címsor szövegét
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Ut elit tellus, luctus nec ullamcorper mattis, pulvinar dapibus leo.
Idő közben elkészítettem digitálisan a naptár sablonját. Képtelen vagyok kivenni magamból a grafikust, mikor illusztrációval foglalkozom, így gyakorlatiasságból szükségem volt egy körülbelül pontos elrendezésre, hogy az illusztrációs vázlatok a lehető legpontosabban készülhessenek el. Már csak azért is, hiszen teljes oldalas illusztrációkban gondolkodtam, úgy éreztem így adhatom át leginkább az egyes hónapok hangulatát.
Fun fact: Közben észre se vettem, hogy olyan fába vágom a fejszém, amilyet még nem sokszor próbáltam. Az elejétől teljes oldalas, háttérrel rendelkező illusztrációkban gondolkodtam, fel sem merült bennem a gyakran használt “csak egy elem a lap közepén” irány. Ezt a mentoraim is támogatták, sőt a végén a barátaimtól is azt a visszajelzést kaptam, mennyire magával ragadók a képek, hiszen annyira én vagyok, de mégis annyira más. Nos, hát ezért: háttere van.
Először papíron kezdtem el felvázolni az illusztrációkat, de valahogy sehogy se tetszett az a kettő, amit elkezdtem, majd jött a felismerés. Mit szerencsétlenkedek itt, mikor ennél hatékonyabban is meg tudnám ezt oldani digitálisan? Alig egy hónapos Ipad tulajdonosként vetettem rá magam a Procerate-re, hogy majd én abban megcsinálom a vázlatokat. Gyakorlatilag rajzolás közben tanultam meg használni az alap funkciókat és szoktattam magam az új eszközhöz. Nem mondom, eleinte kicsit szenvedős volt, sok vonalat újra rajzoltam és javítgattam, viszont ellensúlyozta mindezt a vergődést a megkönnyített kompozíció tervezés (ezt inkább ide, azt meg egy kicsit inkább nagyobbra) valamint az átlátható, radírozás- és ceruzanyomokról mentes végeredmény.
Fun fact: Szeretek sorban haladni a tervezéssel. Egyrészt egyben letudni az egyes fázisokat, mielőtt a következőre lépek (vagyis nem festek míg nincs kész minden vázlat) másrészt, néha még sorban is haladni a tervek és illusztrációk elkészítésével. A vázlatkészítés fázisában azonban teljes mértékben az inspirációm után mentem. A sellő lakkal kezdtem, a boszorkányt viszonylag sokáig tartogattam, mert úgy éreztem, azt fogom a legnagyobb élvezettel megrajzolni és szeretem a jó dolgokat hagyni a végére. Végül az óriással fejeztem be, mert azt éreztem a legunalmasabbnak, és azt találtam ki legnehezebben, hogy nézzen ki.
A vázlatrajzolás után és kicsit már közben is megkezdődött a borító tervezés, hasonló taktikával. Semmiképp sem akartam letudni egy kiválasztott ház felirat alá biggyesztésével. Ráadásul ismét adódott egy újabb lehetőségem csodálatosan zöld levélkék festésére.
Az elkészült vázlatokat ráigazítottam a digitálisan tervezett naptár sablonra, majd mikor minden részlet a helyére került, kinyomtattam és átmásoltam őket akvarell papírra. (A kinyomtatott vázlatok se vesznek kárba, tesóm gyerekei sorra színezgetik őket kedvükre, mikor nálunk járnak. El is gondolkodtam rajta, hogy színező verziót is készítsek a házikókból…)
Akkor most már festünk?
Március közepén kezdtem el a festést egy elég szoros, de kis biztonsági időt hagyó ütemtervvel, amit nagyjából sikerült is tartanom. Ekkor már sorban haladtam és a borítót hagytam utoljára. A színek meghatározásához a hangulattáblákra támaszkodtam, egyébként néha komolyan fogalmam sincs mit csináltam. Fő eszközöm az akvarell volt, kiegészítésnek választottam a színes ceruzát, amit akkor poroltam le sok éves kihasználatlanság után. Úgy voltam vele, majd lesz belőle valami, vitt a flow. Ez a novemberi farkasember kunyhón kicsit meg is látszott, azt részben újra festettem, mert olyannyira túltoltam a chilles fenyőtűlevél festegetést, hogy inkább sűrű fenyőszőnyegfüggöny lett belőle, mint őszi ködben fenyőerdei tisztás. Először azt mondtam: “újra festem“. Aztán azt mondtam: “ne legyél már ennyire maximalista, jó az“. Aztán egyszer cafatokra téptem egy új verziót, majd végül nagyjából az utolsó előtti pillanatban sikeresen újjászülettek a fenyőfák. Tiszta dráma ez az illusztrálás, nem?
Festés közben meg kellett borítanom a folyamataimat, és a kész illusztrációkat úgy kezdtem el beszkennelni és utómunkázni, hogy egy része még festésre várt. Ez kevésbé volt komfortos számomra, de a fix konzultációs órák rákényszerítettek, hogy érdemben is tudjunk beszélni a mentoraimmal a haladásról. Szerencsére annyira nem akasztott meg ez a kis csavar, időben elkészült minden oldal és mehetett a nyomdába első próba nyomtatásra, hogy lássam az összképet és ellenőrizzem a színeket.
Fun fact: Menet közben hatalmas papír vadászatban voltam, hogy a legjobb hordozót válasszam a naptárnak, csak épp a nyomdát felejtettem el megkérdezni milyen más papírjaik vannak még azon kívül, amire a próbát kaptam. Érdemes lett volna, ugyanis sikeresen levadásztam azt a tökéletes papírt, amit ők is tartanak raktáron. Néha nyaralni megy a józan eszem, főleg ha lelkesedem…
Valahol ezen a ponton zajlott le a fenyőfa-dráma, miközben naponta miliméterekkel toszigáltam ide-oda a naptár számozást és vele a holdnaptár elemeit. Olyan ez is, mint amilyen egy hegymenet, vagy futóverseny. Az utolsó 10 méter a legkínkeservesebb, mikor már látod a célt, de tudod, hogy még nem vagy ott. Nagy nehezen és némi mentori segítséggel végül sikeresen megszületett a végeredmény, borítóstól, illusztrációstól, papírostól, kijavított fenyőfástól. Természetesen nagyjából 10x ellenőriztem át, mindent jól írtam, számoztam, pozícionáltam-e… Még lektorom is volt az emberem és a tesóm személyében. Ennyire komolyan vettem a feladatot! (Na jó, viccelek, csak ennyire nem bízom a helyesírási képességeimben.)
A végeredmény
Nyárra, ahogy az ütemtervben is szerepelt, elkészültem mindennel. Ott volt a kezemben a kész naptár, az emberem, a barátaim és a mentoraim szét dicsértek, és végre én is elégedetten dőltem hátra. Nyilván hozzátartozik a valósághoz, hogy ekkor még folyamatban voltak olyan “csipp-csupp” dolgok, mint portfólióba helyezhető látványtervek készítése és befotózás a social felületekre, de a lényeg, hogy megcsináltam. Soha naptárral – de szerintem még más projekttel sem – nem végeztem még annyira időben, mint ezzel. Az elégedettség érzéséhez hozzá tennék még némi statisztikát, csak hogy árnyaljam a képet, mivel mennyi időt töltöttem:
Illusztrációk felvázolása: 35 óra
Illusztrációk festése: 57 óra
Illusztrációk utómunkázása, hogy tökéletesen szép legyen nyomtatásban: 16 óra
Egyéb munkálatok a naptárral (pl. ötletelés, hangulattábla, naptár grafika stb.): 34 óra
Összesen tehát 142 munkaórát töltöttem azzal, hogy minden a helyére kerüljön ezeken a lapokon. Napi 8 óra tiszta munkával számolva ez majdnem 18 munkanap, vagyis 3 és fél hét (ha a hétvégét az ember pihenéssel tölti, ami ráfér egy ilyen feszített tempóban). Egyben nyilván képtelen lettem volna ezt kivitelezni, főleg mert nekem néha szükségem van arra, hogy felálljak és más dolgokra figyeljek ahhoz, hogy a folytatáshoz legyen erőm és friss ötleteim. Plusz ugye emellett még akadt munka és más sulis feladataim. Szóval ha hasonló projekttel bíznál meg, örömmel állok elébe, de nem lesz kész 3 hét alatt, már most szólok.
Összességében nagyon élveztem a folyamatot. Persze mikor felbosszantottak a tűlevelek, azt nem annyira, és menet közben is akadtak azért pontok, mikor fájt felvenni a ceruzát vagy az ecsetet, de minden küzdelem és beletett másodperc megérte, mert valami olyat csináltam, amilyet még nem, és ami lényegében az érdeklődési köröm egy szeletének kivetülése.
Muszáj megemlítenem, hogy ez a projekt sosem vált volna valóra a Hollóka Grafikai Műhely, valamint a mentoraim tudása, támogatása és lelkesedése nélkül. Ugyan ennyi hálával és szeretettel gondolok azokra, akik ilyen-olyan módon bíztattak vagy lelkesedtek a részletekért a folyamat során. És ha már itt érzelgősködök, akkor hálával tartozom Neked is, aki mindezt végig olvastad, főleg ha korábban Instagramon is követted a projekt alakulását, és pláne akkor, ha még vásárolsz is magadnak egy kis mitikus lényes varázslatot a naptáram által.
A naptár csak előrendeléssel lesz online elérhető. Vásárokra limitált számban viszem majd, és azt sem tudom még, mikor és hová. A rendelés leadás határideje 2024. november 10. Ezt követően kezdődik a gyártás és a postázás. Menj biztosra, rendeld meg most EZEN AZ ÜRLAPON! A linken minden fontos infót megtalálsz.
Ui.: Már a 2026-os naptárra is vannak ötleteim.