Ahogy az előző posztomban már felvezettem, izgalmas úton járok a Hollóka Grafikai Műhely illusztráció képzésén. Már túl vagyunk két modulon, december végén csaptunk bele a harmadikba, amivel egy időben kezdünk el dolgozni az éves projekten és fordulunk a digitális technikák és lehetőségek felé. Most viszont még egy kicsit visszatekintenék, mert számos izgalmas feladat van mögöttem, és szeretnék mesélni róluk. Ha csak maguk a munkák érdekelnek, vagy a többi, itt nem említett feladatmegoldásra is kíváncsi vagy, kevesebb kommentárral megnézheted valamennyi 2023-ban készült rajzom és illusztrációm ebben a videóban.

Sajnos ősszel nem tudtam annyi időt és energiát szánni a feladatokra, mint szerettem vagy kellett volna, így sok nagyon szimpatikus szorgalmit kellett kihagynom. Elképzelhetőnek tartom, ha az időm jobban engedi, visszatérek rájuk, de addig is akad dolog bőven, hiszen pillanatnyilag verset illusztrálunk és alapozzuk az éves projektet. Na de térjünk rá azokra a feladatokra, amik elkészültek és imádtam velük pepecselni.

Vonalak, foltok, textúrák
Minden műhely órán újabb eszközt, vagy egy eszköz újabb lehetőségeit fedeztük fel. Mindegyiket nagyon érdekesnek és hasznosnak találtam, de az egyik kifejezett kedvencem az első néhány óra egyikén a vonalakkal, foltokkal és textúrákkal való játék volt, aminek a technikáját nagyon szeretném fejleszteni a tűfilces rajzaimon. Sokadik nekifutásra sikerült számomra is elfogadható eredményt produkálni, de jó lenne még ezzel kísérletezni a közeljövőben.

Vizuális gyűjtés
Talán ez a mindenkori kedvenc feladattípusom. Korábban is készítettem már hasonló gyűjtéseket, főleg tűfilccel a csúnya vázlatfüzetembe (ebben a videóban mesélek róla), de egyébként is szeretek adott témákon és stíluson belül elemeket megrajzolni, megfesteni. Röviden annyi a lényeg, hogy jelölj ki magadnak egy témát vagy tárgyat, majd tölts meg egy oldalt (akár a vázlatfüzetedben) a különböző verzióival. Referencia fotókat használni nem csalás, sőt szükséges. Ez egyben lehet stílusgyakorlat is egy vagy több eszközzel. Egyrészt gyakorlás, mert nem csak megfigyeled, le is rajzolod az elemeket, ami segít, hogy később emlékezetből is elő tudj hívni egy-egy tárgyat. Másrészt paletta az eszközökre és technikákra, amik rendelkezésedre állnak, amik komfortosak, amikben szeretsz és tudsz alkotni. Harmadrészt saját katalógusod lesz tárgyakból, technikákból, stílusokból, amihez visszanyúlhatsz későbbi munkák során.

Így utólag nézve a tussal és a szénnel játszani szép dolgokat eredményezhet, de nem mondanám, hogy kedvem lenne újból neki esni, főleg a szénnek, még ha a szénceruzát egy jó alternatívának is gondolom. Egyébként a tust is a magam szájíze szerint szerettem meg használni. Vonalakkal, kontúrokkal, textúrákkal, inkább játékosan, mint komolyan, művészien.

Nyilván az akvarell gyűjtések álltak leginkább kezemre, egyik kedvenc a veteményes növények lett. Egyébként is kedvemre való zöldségeket és gyümölcsöket rajzolni. Az akvarell és színes ceruza kombináció már jó ideje vonz, jót tett, hogy időt tudtam és kellett rá szánni. A papírsárkányok viszont, mint téma keltette fel az érdeklődésem, és egy másik stílusban is tervezem majd megvalósítani.

A kollázs gyűjtések nem várt módon lelkesítettek fel. Az autóknál még vagyon visszafogott voltam, a házikós viszont, valahol a második modul vége felé igazi öröm alkotás lett. Két-három rétegből építettem fel minden házikót, a rétegeket pedig akvarellel és tűfilccel mintáztam. Ebben a stílusban egy egész várost el tudnék képzelni, és szerintem az autóknak is jobban állna.

Képeslap tervezés
Felcsillant a szemem erre a feladatra, főleg mert régimódi lelkesedéssel vagyok a képeslapok iránt. Manapság már kevés levelet kap az ember, és azok is inkább csak számlák, reklámok vagy hivatalos iratok. Jó érzés ezek közt képeslapot találni, főleg mikor nem is számítasz rá. Van benne egyfajta régimódi kedvesség és figyelmesség. A feladat nehézsége a cselekvés ábrázolás volt, amiben nem vagyok igazán jó. Leginkább félek tőle, így kerülöm, ha lehet, de most nem lehetett. Néhány éve festettem négy téli állat karaktert (sarki róka, jegesmaci, pingvin és bagoly), és gondoltam nekik készülhetne egy képeslap sorozat, ideje lenne kimozdulniuk a merev portré létből. Végül úgy döntöttem, csak jegesmaci karácsony estéjét elevenítem meg akvarellel és színes ceruzával egy erősen textúrált papíron. Ilyet még úgysem csináltam. Az újdonság olyan határozottra sikerült, hogy még a színvilág is túlmutat a komfortzónámon, köszönhetően a korábban is emlegetett barna Kaweco tintának, amivel kicsit becsapós tud lenni a színkeverés. Végeredményében tetszik is, ami született, meg nem is. A karácsonyfás (ez volt az első) teljesen oké. A másik kettő lehetne jobb is, de talonban tartom az ötletet jövő karácsonyra, esetleg másik technikával, papírral vagy színvilággal.

Ex Libris
Ahogy az előző posztban említettem, a linó metszés nagyon megtetszett és rengeteg lehetőséget látok benne. Hosszú évek óta szeretnék Ex Librist tervezni magamnak, hogy megjelöljem a kedvenc könyveimet, de legalább olyan nehéz feladatnak éreztem, mint a logó tervezést magamnak. Hát most ezt is jól megkaptam házifeladatnak, és a sokadik nekifutásra sikerült is megugrani egy egészen elfogadható opciót. Picit még szeretnék finomítani rajta és a szürke linó után tenni egy kísérletet a SoftCut lemezzel. Szerettem időt tölteni ezzel a feladattal. Úgy érzem, a nyomatban rejlő minimális random faktor jót tesz a maximalizmusomnak, mert a különböző telitettségű nyomatok közül nem tudnám kiválasztani, melyik áll közelebb hozzám, mindegyik tetszik valamiért.

Képregény
Az egyik legnagyobb mumus. Sem a karakter tervezésben, sem a képregény műfajban nem brillírozok. Sőt, sem ember, sem állat karaktert nem szeretek rajzolni, főleg cselekvés közben, de úgy érzem, ez inkább a tapasztalat és a gyakorlottság hiányából, mintsem az érdeklődés hányából fakad. Szeretnék ezen változtatni, és maga a rövid képregény, mint műfaj, érdekel is annyira, hogy legyenek ötleteim néhány téma feldolgozására.

A feladat maga egy 4-6 képkockából álló képregény megalkotása volt az Eredet hívószóra. Abban biztos voltam, hogy embert szeretnék ábrázolni, így született meg Wilda Brooke a kezdő gyógynövényes kerti boszorkány. Miközben elkészítettem hozzá a karakterlapot, egészen megszerettem őt, és elképzelhetőnek tartom további mini képregények születését a főszereplésével. Nagy felfedezésem volt közben, milyen érdekes feladat kezeket rajzolni. Eddig inkább az arcokra összpontosítottam, de a kéz rajzolás is felkerült a listámra, mint gyakorolni való feladat.

Az eszköz és stílus választásnál két út merült fel. Az egyik a monokróm-szerű barna tinta és tűfilc/grafit irány, a másik a frissen felfedezett és még csak tesztelgetett alkoholos markerek szintén tűfilccel és zselés tollal kombinálva. Mindkettő nagyon megtetszett, ahogy a limitált paletta egyszerűsége is. Végül kis szakmai útbaigazítást követően a tinta-tűfilc felé hajlottam.

A kompozíciókat nagyon élveztem megrajzolni, és bár kicsit tartottam tőle, mennyire fog majd menni, de a kis részletek kitalálása és ízléses kivitelezése se ment nehezen, mint a bögrében szimbolikusan hömpölygő gyógynövények, vagy a nadrág mintája. Sőt, ezek lettek a kedvenc részleteim. Még mindig többet kontúrozok, mint feltétlen szükséges lenne, de talán már nem nagyképűség azt állítani, hogy ez az én manírom, szeretek vele játszani, ezzel befejezni és lezárni a festés-rajzolás folyamatát.

Heti kép
Nem gondoltam volna, hogy ez a feladat típus is ide kerül majd, mikor megláttam a hívó szavakat és a hozzájuk társított kompozíciót és technikát, mégis így lett. Három képet emelnék ki ebben a kategóriában a négyből, amit megcsináltam. Összesen hat lehetőség volt hetekre bontva, és bár a többin is gondolkodtam, ötleteltem vagy vázlatoltam hozzá, nem fogtak meg igazán.

Első a csoda, pasztellel. Szerettem volna adni egy utolsó esélyt a porpasztellnek, és mivel a csodára az első gondolatom egy kisbaba volt, adta magát a feladat lágysága is, hogy inkább porpasztell legyen, mint olajpasztell. Nem mondom, hogy nem volt bennem kis feszülés, miközben csináltam. Azt sem mondom, hogy tökéletes lett, de kihoztam belőle a tőlem telhető maximumot, és ennek örülök, mert nyugodt szívvel tehetem vissza a pasztellkrétát a szekrénybe, én tényleg megpróbáltam.

A második a szikla, magány, ház hívóra született, tus, szén és akvarell eszközökkel. Ha nem most először találkozol a munkáimmal, talán nem meglepő a lelkesedésem a ház és az akvarell szavak hallatán. Olyan házat szerettem volna, amilyet még nem nagyon csináltam, és bár nem igazán sikerült levetkőzni a saját akvarell stílusom, a kis tus kontúr és a még annál is kevesebb szén árnyékolás eredményeként úgy lett az enyém ez a ház, hogy kicsit mégis más, mint az eddigiek.

Az utolsó, és egyben posztzáró képet a lebegés szó hívta életre papírkivágás technikával. A kollázsban az tetszik a legjobban, hogy bár a papír és a rétegek vannak a főszerepben, mégis bármit lehet velük csinálni. Vágni, tépni, gyűrni, festeni, rajzolni. Csak még izgalmasabb lesz tőle az eredmény. Az ötletelés során léggömbök és hőlégballon merült fel, és mivel van egy enyhe vonzalmam az utóbbi iránt, ez bizonyult az érdekesebb választásnak. Persze lehetett volna ez egy térbelibb, valóban lebegő 3D megoldás is, de erre már nem volt időm, ráadásul valamiért a síkban gondolkodás sokkal közelebb áll hozzám, mint a térbeli, pedig az ábrázoló geometria és a perspektívában rajzolás volt az egyik kedvenc részem a korábbi tanulmányaim során, és most sem idegenkedek tőle.

Összegzés
Elnézve ezt a sok rajzot – és még nincs is itt minden – nagyon sűrű három hónap volt ez, és a java még csak most jön. Éves projekt, könyv- és magazin illusztrációk, könyvborító tervezés, amit már nagyon várok, és még sok-sok minden. Ahogy reméltem, ez egy nagyon izgalmas, érdekes és tanulságos utazás, ami nem csak a szakmai fejlődésem, az önismereti utam is nagyban támogatja. Remélem hamarosan jelentkezhetek egy újabb tartalmas összefoglalóval.

Ui.: Ha ideig eljutottál, egy hős vagy! Köszönöm az érdeklődésed és a figyelmed, nagyon sokat jelent!