Lassan véget ér a tanév a Hollóka Grafikai Műhely illusztráció képzésén. Idén év elején, a tanév közepén, írtam már posztot a tapasztalataimról és az addigi kedvenc feladataimról. Hónapok teltek el azóta, már az ötödik, utolsó modult tapossuk, gyakorlatilag csak a portfólió véglegesítése és az éves illusztrációs termés leadása van hátra.

Viszonylag hamar körvonalazódott bennem, hogy számomra ez a képzés a szakmai ismeretek bővítése mellett nem kifejezetten a portfólió építésről, hanem inkább a kísérletezésről és az eszközökre és technikákra vonatkozó látóköröm bővítéséről szól. A mentoraimat is megleptem azzal, mikor a portfólióm összeállításánál egész sok és nagy feladatot hagytam ki a sorból. Ez azonban tudatos döntés volt. Már egészen biztos vagyok benne, hogy a gyerekeknek szóló illusztrációk, mint mese és vers nem az én világom, és bár néhány feladatnál élveztem a digitális technikák felfedezését, a Procreate és én még nagyon messze vagyunk a mély barátságtól. Ebből adódóan most sem fogom megmutatni az összes leadott feladatom, ellenben elhoztam valamennyi kedvencem. Jöjjön tehát egy válogatás a második félév illusztrációiból, természetesen képekkel.

Vizuális gyűjtés és heti kép
A harmadik volt az utolsó modul, amiben heti rendszerességgel kellett kisebb feladatokat megoldanunk, és a leadási mennyiség is igen alacsony, 2-2 munka volt. A korábbi posztban már mindkét feladat típusról meséltem. Ezúttal a technika, és a képek esetében a kompozíciók is szabadon választhatók voltak. A 6-6 kiírásból nem sok fogott meg, és ekkor már aktívan dolgozni kezdtem az éves projektemen, így összesen 3 gyűjtés és 2 kép készült.

Teljesen egyértelművé vált: számomra továbbra is a tűfilc a legkomfortosabb sketch technika a grafit után. Ezzel párhuzamosan erősen elkezdtem vágyni a tintával való festés és a színezett és texturált papírokra való rajzolás után. Várom már, mikor végre lesz időm hosszabban is kísérletezni ezeknek az eszközöknek és alapanyagoknak a kombinációjával.

A másik páros, amivel még akad dolgom, az az akvarell és a színes ceruza. Már nem érzem akkora csalásnak, ha a festett felületre rárajzolok – miért is lenne? Sőt, az éves projektemben is keverem a két technikát, bár még mindig nem érzem magam elég bátornak és magabiztosnak közben. Az egyik heti képhez, az „őserő” hívószóra mégis ez a kombináció kívánkozott a papíromra. Frissen befejezve nem túlzottan tetszett, de most, hónapokkal később már én is látom benne, milyen jót tehet egy akvarell képpel, ha van benne valami kis extra.

Végül pedig, ami miatt még kedvemre volt a heti kép feladat, az a digitális rajzolás lehetősége. Volt két alkalmunk Photoshopban és Procreate-ben megismerkedni a digitális rajzolás alapjaival. Utóbbi engem már jó ideje érdekel, ezért több feladatnál is próbálkoztam vele. Első sorban a vázlatolási folyamataim optimalizálásához szereztem be tavaly év végén egy iPad-et, de hazudnék, ha azt állítanám, nem vagyok kíváncsi a benne rejlő egyéb lehetőségekre. A fenti kép remekül illusztrálja, milyen kezdő szinten állok pillanatnyilag ezzel a technikával, de már nyitva a szemem, milyen ecsetekkel és módszerekkel kísérleteznék még a nem túl távoli jövőben.

Hívószó illusztráció
Órai feladatként kaptuk a hívó szavakat: makk-liget, zuhatag tündérlak és lápi békapiac. Először csak vázlatnak szántam, végül tűfilc és szürke sorkiemelő lett a vége a mindenes vázlatfüzetemben. Egyiket se érzem életem alkotásának, de maximálisan a magaménak érzem mindet. Főleg a makk-liget kis hangya kávézóját. A makkból készült ház kb. csak egy lépésre van a termésekből kialakított ház sorozat ötletétől, ami egyértelműen felkerült a végtelen ötletlistámra.

Könyvborító tervezés
A poszt elején kitértem arra, mi nem az én világom, ha illusztrációs megbízásokról van szó, így ideje helyet adni annak, mi az, ami nagyon is. Már a grafika képzésen is megfogott a könyvborító tervezés folyamata, ezúttal szintén nagyon vártam. Megmondom őszintén, kicsit leapadt a lelkesedésem, mikor megláttam a választható könyvek listáját, mert akkor épp nagyon más hangulatú könyveket olvastam, amiknek szívesebben terveztem volna új borítót. Ami késik, nem múlik, lesz még pár fan art borítótervem mágikus realista és boszorkányos történetekhez.

Végül a Moby Dick-et választottam, ugyanis ősszel egy félbe hagyott címjáték nevű szorgalmi feladat során szimpi vázlatokat sikerült kanyarintanom a címhez és megtetszett a lehetőség, hogy kidolgozhatom. Végül két terv született, furcsamód mindkettő gyerek célközönségnek. Szégyen szemre sosem olvastam még ezt a történetet, de még ennek ellenére is állítom, legalább annyit küzdöttem ezzel a bálnával, mint Ahab, csak én szigony és háborgó tenger helyett ceruzával. Elsőnek Procreate-ben szerettem volna megrajzolni, majd Gergő, a mentorunk világított rá, hogy a vektoros rajz jobban kézre állna, és döbbenten vettem tudomásul, nekem ez eszembe se jutott, pedig valóban így van. A grafikai munkákban is azokat a feladatokat élvezem a legjobban, mikor van lehetőségem valami szépet rajzolni vektorokkal. A korábbi, grafikus képzésen tervezett könyvborító is ezzel a technikával készült, ITT meglesheted, ha kíváncsi vagy.

Plakát tervezés
Érdekes, hogy mikor grafikusnak kell lennem, mindig motoszkál bennem az illusztrátor, és mikor illusztrátornak kell lennem, akkor
meg a grafikus nem tud nyugodni. Ennek eredménye ez a plakát feladat, ami annak ellenére is élveztem, hogy alapvetően nem vonz a plakáttervezés, mint feladta. Ennek oka talán a hátam mögött lévő számos expressz plakáttervezés a korábbi munkahelyeimen. A kedvenc feladat faktorhoz azért a téma is hozzá tett: növények. Szóval, ha ilyesmi vásárhoz kell kreatív kampány, szívesen veszem a
megkeresést.

Zine
Ha volt feladat, amire azt mondanám, egyszerűen csak móka volt megcsinálni, az ez. Már a vázlatot is élveztem, és Gergő szerint az is alkalmas lett volna a leadásra, de én szerettem volna szebben kivitelezni, tisztán csak színes ceruzával. Végül úgy esett, hogy egy borzalmasan pocsék időszak kellős közepén ennek a feladatnak a kidolgozása volt legjobb menekülés számomra. Valószínűleg ezért is olyan kedves. Na meg persze a málna miatt, amit imádok és fogyasztok minden formában.

Éves projekt
Végére hagytam a legnagyobb falatot, amivel a legtöbbet dolgoztam, ami miatt a legjobban izgultam és amire a legbüszkébb vagyok mind közül. Most viszont még nem mutatom meg, csak a borítóját. Aki figyelemmel kíséri az ingadozó social média jelenlétem, az Instagram storyk formájában betekintést nyerhetett az egyes tervezési folyamatokba vázlatolástól a festésig, és már a kész illusztrációkból is mutattam egyet-kettőt. Annyit elárulok – amit egyébként részben a kép is elmond – hogy egy 12 lapos naptárról van szó, mitikus témában készült, házak vannak benne és akvarell + színes ceruza kombinációval készítettem. Ráadásul idén piacra dobom, tehát legkésőbb ősztől megvásárolható lesz. Természetesen időben megmutatom és saját blogposztot is kap majd, de még szeretném visszatartani egy kicsit.

Összegzés
Összehasonlítva az előző összefoglalóval, ez egy kicsit talán soványabbra sikerült, de több feladatot is kihagytam belőle. Évek óta igyekszem megtanulni, hogy a tudásom ne a mennyiségben, hanem inkább a minőségben mérjem, és ezt a rajzolásra is igyekszem kiterjeszteni. Természetesen az a leghasznosabb, ha minél többet, minél szabadabban alkot az ember, hiszen abból tanulni a legtöbbet.

Mégis, mikor olyan technikákat szeretsz, mint a kb. végtelenségig rétegezhető, pepecselve festegethető vízfesték, jól esik arra gondolni: amit órákon át festettem, az is ér annyit, mint ha telerajzoltam volna több oldalt a vázlatfüzetemben. Talán ezt ellensúlyozva kezdtek el megtetszeni a szabadabb, lazább stílusok és eszközök, mint a tűfilc, a tus, a tinta, vagy akár a színes ceruza, bár azzal is simán lehet órákat szöszmötölni a lapon. Végtelenül fáradt vagyok, várom már, hogy mindennel elkészüljek és letehessem a sulis feladatokat, de valahol belül bujkál bennem a szentimentális énem. Izgalmas volt ez a lassan 10 hónap és mérhetetlenül sokat tett hozzám. Új utakat nyitott és új lehetőségeket mutatott, megerősített régi elhatározásokban és segített megmutatni, amit mindig elfelejtek: képes vagyok rá!