A remek ötlet, hogy vlogoljam végig a hétvégét, nagyjából a felvételeket megelőző csütörtök-péntek éjszaka pattant ki a fejemből. Korábban is gyakran eszem bejutott a vlog gondolata (egyszer már próbálkoztam is vele), de az átlag hétköznapjaim kevéssé látványosak. Ülök az asztalnál, bámulom a monitort vagy szorgosan rajzolok, néha felállok enni vagy teregetni, de nem mutathatom meg, min dolgozom, mert azon a ponton még nem publikus. A hétvégék viszont ennél azért mozgalmasabbak szoktak lenni, és a múlt hétvége már önmagában is különleges volt. Pont két hete zártuk le a Hollóka illusztráció képzését az évzáró prezentációkkal, amit múlt szombaton egy budapesti oklevélosztóval, majd alumni bulival koronáztunk. (A sulis élményeimről olvashatsz ITT, ITT és ITT.)
Életem első vlogját (ha csak ez érdekel, ne is olvass tovább, csak vadul görgess kb. koppanásig és már nézheted is) felvenni legalább annyira volt furcsa, mint amennyire élveztem. Először is van bennem némi visszásság, mert nem mozgok túl komfortosan a kamera előtt. (Beszélni már egész jól megy, de szelfizni szerintem sosem fogok megtanulni rendesen.) A másik oldalon lenni viszont kifejezetten szeretek. Szép pillanatokat, kedves momentumokat, inspiráló részleteket megörökíteni legalább olyan izgalmas számomra, mint mikor ugyanezt teszem, csak fotó formátumban. (Igen, én vagyok az a lány, aki mellett egy végtelen türelmesnek tetsző pasi ácsorog, miközben elkészítem a 265. fotót is a téglafalról, a szép ajtóról vagy a harmatcseppről a fűszálon – megtörtént események alapján. Ő a férjem, vagy ahogy a leggyakrabban emlegetem, az emberem.) Külön-külön is lenyűgöz a természet, az építészet, a lakberendezés, de kombinálva az igazi. Ezeket idővel szeretném belecsempészni egy-egy videómba és blog posztba, de leggyakrabban Instagramon lehet belefutni a #veddészreaszépet hashtag alatt vagy storyban.
Fotózva gyűjtöm még az érdekes és harmonikus színkombinációkat, mint egy szép étel, ruha, vagy bármilyen részlet bárhol-bármikor. Ez azért is érdekes, mert úgy érzem, kevés színt viselek, legtöbbször a fekete a komfortos, mégis igyekszem a skála más pontjaira is lépni időnként, és így fedezek fel új szimpatikus kombinációkat, amikkel később akár festhetek is valamit. Legújabb “wow” párosom a pink/rózsaszín és a sárga/okker/vörös variációi.
Na de a lényeg, ami miatt ez a vlog megszülethetett, az egyrészt a már említett oklevélosztó, másrészt a személyes projektjeim, amikről mesélek néhány részletet. Gőzerővel dolgozom egy új kollekción, melynek megjelenése őszre várható. Tartalmilag csempe mintákra, tea-kávé-ősz-olvasás-bögre témákban akvarell illukra, füzetekre és matricákra lehet számítani. A tervezési folyamatról a videóban mesélek bővebben.
Ami pedig a suli végével nyakamba szakadt tengernyi szabadidőt illeti, (remélem átjön az irónia) igyekszem olyan alkotós projektekben megpihenni, amikre csak szívecske szemekkel pislogni tudtam, míg a házikon ügyködtem munka előtt-után-közben. Ilyen izgiség a linó metszés, amibe szintúgy a csempe minta téma rántott be, de tengersok más ötletem is akad. Valamint a szép új vázlatfüzetem, amiben szándékosan törekszem majd kilépni a komfortos témáim és eszközeim bűvköréből. Indulásnak rástartoltam a kezekre és belemarkoltam a színes ceruzás dobozomba.
Nem is szaporítom tovább a szavakat, ez így is a világ leghosszabb vlog bevezetője lett… Íme a videó, amiben minderről bővebben is nyilatkozom, sőt, emellett reggelizek, olvasok, oklevelet veszek át, mosogatok, főzök és hasonló izgiségek.
A csodálatos, alkotó emberek, akik (a félig rejtőzködő emberemen kívül) megjelennek a videóban: Réka | Gergő | Orsi | Szilvi | Judit | Dóri | Kriszti | Gabi | Alexa | Zoli | Anita | Glória